Hol a boldogság?

 
A boldogság ült a világvégén és lógatta a lábát a semmibe.
– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte a Semmi a Boldogságot.
– Csak ülök – mondta a Boldogság.
– De mindenki téged akar! – okvetlenkedett a Semmi.
– Tudom. Csak rossz helyen keresnek. Pénzben, hatalomban, autóban, palotában. Ott úgysem találnának meg – magyarázta a Boldogság.
– És most mi lesz? – kérdezte a Semmi.
– Egyre jobban üldöznek, átgázolnának mindenen, nem állhat útjukba senki, …még te sem… – ráncolta homlokát a Boldogság.
– Ideérnek? – kérdezte a Semmi.
– Egyre közelebb vannak – árulta el a Boldogság.
– A világvégéhez? – kérdezte a Senki.
– A világvégéhez – bólintott a Boldogság.
– És te nem teszel semmit? – kérdezte a Semmi.
– Rajtuk múlik. Minél jobban hajtanak űznek, annál több akadályt állítanak, annál több bajt okoznak maguknak. Talán rájönnek, hogy rossz úton járnak – tárta szét karját a Boldogság.
– És Te? – kérdezte a Semmi.
– Majd ha ott keresnek, ahol igazán lenni szeretek, akkor újból visszaköltözöm – nézett a Semmire a Boldogság.
– Az hol van? – kérdezte a Semmi.
– Az önzetlenségben, az odaadásban, a szeretetben, a tavaszi napsütésben – válaszolta a Boldogság.
– A tavaszi napsütésben? – kérdezte a Semmi.
– A tavaszi napsütésben! – mosolygott a Boldogság
 
(V. Varga Zoltán)

Anyák napja

Ma az Édesanyákat köszöntjük. Az életet adót, a szerető melegséget, a kedvesen ölelőt, a néha kegyetlent, máskor kirekesztőt... ezernyi jelzővel illethetjük őket, s igen, valljuk be, nem mindig jóval. Mert ő is halandó, aki küzd az élet viharaival, aki teszi a dolgát, úgy, ahogy a legjobbnak látja.
Ma a szép oldalukat ünnepeljük. Az édesanyai lét egyediségét, megismételhetetlen voltát, a felmenőket, akiket magukban hordoznak, az asszonyi élet csodáit azon tulajdonságokkal, melyek csak nekik adattak. Köszöntsétek ma őket virággal, jó szóval vagy imával!
A konfirmáló ifjaink levelet írtak az édesanyjuknak, egyet nagyon szeretnék megosztani Veletek - olyan hálás vagyok az alábbi szavakért. Amikor ilyent olvasok, tudom: a világ jó kezekben lesz!
"Drága Édesanyám ! Te vagy nekem a leg fontosabb ember a világon. Életet adtál nekem, ki hónapokon keresztül belőled éltem, testileg és lelkileg . Jóban roszban velem vagy. Te vagy aki bármit meg teszel értem. Minden álmomat teljesíteni próbálsz.
Amikor kirándulni megyek mindig rád gondolok, amikor haza jövök meg könnyebülök hisz újra mellettem vagy.
Emlékszem, mikor napokig sírtam valami miatt, amiről úgy gondoltam, hogy sosem fog sikerülni, te akkor is mellettem álltál, bátorítottál. Bocsáss meg azért, mert sokszor voltam makacs és önző. Sokszor és sokat hibáztam. Tudom, hogy odadobott szavaim sokszor tőrdöfésként értek. Most már én is tudom, hogy a szavak által okozott sebek soha nem gyógyíthatóak be. Szeretném kitörölni egy láthatatan szivaccsal mindazt, ami fájdalmat okozott neked de sajnos mi meg történt már eltörlölni úgy mintha soha nem lett volna sosem lehet, ezért kérlek bocsáss meg nekem, és igyekezni fogok, hogy több fájdalmat ne okozzak neked.
Szeretlek téged drága Édesanyám!"
Isten éltessen minden ÉDESANYÁT minden nap!
 

 






Kertek, melyek körülvesznek

  Nagyon szeretem a kerteket. A szép kerteket kivételesen. Ámulatba ejtenek a rendezett bokrok és fák, az elültetett vagy vadon termő virágok, és a tervezett veteményes látványát is szeretem. Jól esik nemcsak a kezemnek, hanem a lelkemnek is, ha belemarkolok a földbe és érzem annak semmihez sem hasonlítható szagát. Jól esik a virágok illatának beszippantása és a virágzó vagy gyümölcseit fitogtató fa látványa. Jól esik látni a magas füvet, melybe a ló szinte mámorba esve harap bele és jól esik a szépen nyírt fű látványa is (és annak frissen nyírt illata az este lopakodásában.) Jól esik hallgatni a madarak énekét és elnézni a mókusok játékát. Jól esik az este és a reggel látványa, a tavaszi robbanás és a nyári ragyogás, az őszi gazdagság és a téli csendesség, az eső és a pihegő meleg.

Annyiféle kertben jártam már, hogy szinte sorolni is alig bírom: gyümölcsös kertben, iskolakertben, templomkertben, temetőkertben, japán kertben… Minden kert mást és mást mutat meg az élet sokszínűségéből. Minden kertben más nyomot hagy az ember keze. De nyomot mindig és mindenhol hagy. És nemcsak a keze, a lelke is. Mert a kéz úgy mozdul, ahogy a lélek indítja.
„Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé”. (Jeremiás 31,12b)
Tudjuk: ha valamit gondozunk, ápolunk, akkor az fejlődik, virágzik, gyümölcsöt hoz. Ha nem törődünk, akkor elszárad, elfonnyad, elpusztul.
Az én „feladatom” a lelkek ápolása. Arról álmodom, hogy a lelkek kertjeibe el tudok juttatni egy-egy csepp harmatot ama isteni tengerből, hogy épüljön és szépüljön a körülöttem levők lelke. Arról álmodom, hogy a bibliai üzenetek, melyeket újra és újra elmondok, tudnak fénysugárként hatni, hogy növekedjen a mag. Arról álmodom, hogy minden imádság, melyet elmondok képes gyümölcsöt teremni – ha kell hatvanannyit is.
Kérlek, hát: ápold a lelked kertjét! Virágozz, teremj gyümölcsöt, légy ápolt és ragyogó, mert annyira szüksége van a világnak szép lelkekre! Isten megadja a hozzávalót, te csak élj vele. Ma is.
Légy áldott, Isten óvjon!