Visszapillantó 2017

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jer 29,11-13) Jeremiás szavaival indítottuk útjára az elmúlt esztendőt és az előzőekhez hasonlóan Istenre bíztuk magunkat és közösségünket. A prédikációkban azokat a belső értékeket jártuk körül az év folyamán, melyek kézzel meg nem foghatóak, de mégis kiemelt helye van mindnek az életünkben: hit, türelem, békesség, szeretet, állhatatosság, mértékletesség, remény, boldogság, stb. A belső értékek feltérképezésének és emberközelbe való vitelének célja az volt, hogy hozzuk közelebb magunkhoz, vizsgáljuk meg azokat saját életünkben és változtassunk aszerint, ahogy szükség van rá.

A tavalyi események visszafogottak voltak. Helyben a szokásos téli, farsangi mulatság érdeklődés hiányában elmaradt, de fogadtuk a derzsi színjátszókat, akik a Vonósnégyes című darabbal szórakoztatták a nagyérdeműt. A színdarab tehát nem maradt ki az életünkből. Ezt követően szeretetvendégségre került sor.
A minden tavasszal megrendezett imahetet a Reformáció 500 éves ünneplése égisze alatt közösen szerveztük meg a helyi Református Egyházközöséggel. Az istentiszteleteket felváltva tartottuk, hol az unitárius, hol a református szeretet otthonokban. Az érdeklődés azonban továbbra sem kiemelkedő.
Az idei falunapoknak a házigazdája a református közösség volt. A megszokott időben megtartott falunap egyre lankadó lelkesedést mutat, ami azt jelzi, hogy át kell gondolni a jövendőre nézve e rendezvény mikéntjét és hogyanját egyaránt.
Augusztus folyamán vendégünk volt Tamási Noémi papnövendék, aki egy hónapig teljesített szolgálatot a közösségben, mindannyiunk örömére. Ő végezte a vasárnapi szolgálatokat, illetve az Unitárius Gyermektábor munkálataiban bőséges részt vállalt.
Őszi Hálaadás ünnepét három gyülekezet együtt élte meg: a muzsnai, a derzsi és a zetelaki. A közös úrvacsoravételt közös étkezés követte, ahol mindhárom gyülekezet gyermekei egyéni kis műsorokkal léptek fel. Értékes, lelket melengető találkozó volt mindazoknak, akik részt vettek ezen.
Az ősz folyamán az ifjakkal részt vettünk ifjúsági istentiszteleten, mely mindenkinek jó élmény volt. Szükség van ezekre az alkalmakra, szükség van arra, hogy fiatalok minél többet találkozzanak az egyházzal, Istennel.
Szólnom kell még a vallásórákról, mely az elmúlt évben sok fejtörést okozott számomra. Az egyházközségi vallásórák – bármennyire is szeretné ezt pár szülő – nem tud megvalósulni, ha a gyerekek nem vesznek részt azon. Ugyanakkor köszönöm a bizalmat, hogy az iskolai vallásórákon megbíztak azzal, hogy én neveljem gyermekeiket a hitre.
Az évet építkezéssel zártuk: sikerült befejezni a papilak fürdőjét és rendbetenni még egy szobát pályázati pénzből. Sajnos a templom javításra leadott pályázatunk nem nyert, ezért azon változás nem történt, de jövőre hátha!
Az elmúlt esztendőben 62 istentiszteletet tartottunk, ebből hétköznapi 9, vasárnapi 44 és ünnepi 9. 2017-ben nem volt semmilyen szertartás, tehát népesedési változás nincs. Egyetlen temetést végeztünk : Mester Mózest kísértük utolsó útjára, aki édesapja halála utáni évben szintén visszaadta lelkét az ő Teremtőjének. Az ő kérésére gyermekei Székelyudvarhelyről hozták haza, itthon pihenni az anyföldben. Isten nyugtassa!

A 2018-as esztendő ünnepi év minden unitárius számára. Adja Isten, hogy őszintén, lélekből tudjunk ünnepelni s ezáltal ráébredni a közösség fontosságára. Az idei zsebnaptárunkon a következőt olvassuk: „... a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”(Jak 2,17) Tiszta szívemből kívánom, hogy a székelymuzsnai unitáriusokról az lássék, hogy hisznek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése