Dávid Ferencre emlékezve

Dávidnak lelke suhan most itt át ...
S mindnyájunkon végig tekint ...
Küzdelmes élete ragyog reánk
s vallásos életre tanít.

Ellene támadt az egész világ,
de a szent eszmék mellett ő megállt.
S mártír koszorú lett ékessége,
és sohasem, sohasem fogy el a fénye.

Óh, milyen drága, szent nekünk e múlt,
öröm és bú kapcsol hozzá.
Az eszmék fényétől ragyog az út,
s ezen megyünk mi is tovább.

A mi sorsunk is emberi küzdelem,
de gyermekit Isten nem hagyja el.
S megyünk tovább merre az út viszen,
megsegít minket mindig az egy Isten.

Dávidnak lelke suhan most itt át,
S glóriás arca ragyog reánk.
Reánk, kiket hitre megtanított,
szent biztatással mosolyog.

Soha el ne csüggedj, mindig csak higgy!
Küzdj, remélj, szeress s Isten megsegít!
Csak arra kérd Istent, égi Urad,

Mindenható, mindenható, óh, el ne hagyj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése