Pünkösdi pásztorlevél



„Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: 
Térjetek meg és veszitek a szentlélek ajándékát”

Kedves unitárius híveim, keresztény testvéreim!
Pünkösd a közösség, a gyülekezet, a keresztény anyaszentegyház ünnepe! Pünkösd emlékeztetés
és figyelmeztetés, hogy csak együtt, közösségben tudjuk megtapasztalni igazán a lélek megelevenítő erejét. Olyan ez, mint az éneklés.

Egyedül is szép és jó énekelni, de ha ketten, tízen, százan együtt

énekelnek, sokkal erőteljesebben érint meg a harmónia, varázsol újjá és töltődik meg a lélek erővel.

Pünkösd arra tanít, hogy bár egyedül is szép és jó imádkozni, keresni Isten közelségét, együtt,

közösségben termékenyebb és gazdagabb az ima, az isteni szeretet megtapasztalása.

Karácsonykor lehet a csillagot egyedül szemlélni, elveszni az egek magasságába, hiszen a

„kisded” az egyén szívébe és lelkébe kell megszülessen. Húsvét reggelének örömét is a tanítványok

egyen-egyenként tapasztalták meg. Pünkösdkor ez az egyéni odafordulás, közösségivé válik. Az

evangélium tudósítása szerint húsvét után, kisebb közösségben még átélték az élő Jézussal való együttlét

örömét és hallhatták az ígéretet, hogy az Atya elküldi a szentlélek erejét, ha együtt és egymás mellett

maradnak. Az elhangzott ígéret reménységüket táplálta. Így érkezik el az a pillanat, amikor mind együtt

voltak ama jeruzsálemi felső házban. Együtt voltak egy akarattal, és beteljesedett az ígéret, és lett

pünkösdi áldás. Egy akarattal és egy vággyal szívükben és lelkükben, amikor a sebesen zúgó szélnek

zendülése eltöltötte a házat, hitükben megerősödve kiállnak Jeruzsálemben, az aratás ünnepére összegyűlt

sokaság elé, és szólnak, és bizonyságot tesznek. A nép ámul és bámul, nem tudja, mi akar ez lenni. Péter

pedig megszólal, és vall és tanít és szól az isteni nagy ajándékról, a jézusi tanításban, az evangéliumban

Az ünnepek áldásában mindenki egy kis lángot vihet magával. Ezt melengeti karácsonykor, ezt

táplálja húsvétkor, de csak pünkösdben tud egy nagy tűzzé lenni, amely újjászüli, újjá teremti az embert

és a közösséget. Ehhez a tűzhöz azonban közösségben kell lenni Istennel és embertársainkkal, ehhez

egymás mellett, egy akarattal kell kiállnunk.

Ma is sokszor értetlenül kérdezősködünk mi, keresztények: mit cselekedjünk? A széthúzás, a

közömbösség, csak a magunk igazát hajszoló emberként, ma is csak kérdezünk, de a közös válaszadásig

ritkán jutunk el. Ezért van annyi vita a családban, a gyülekezetekben, a nemzeti közösségünkben,

Péter válasza ma is irányt szab életünknek, ma is tartalmat és értelmet ad mindennapjainknak.

Megtérni, bűneinket megbánni, megtisztulni, feladatainkat és kötelességeinket vállalni egyéni életünkben

és a közösségben: ez hozhatja el önmagunk és közösségünk megerősödését, újjászületését. Egymás

mellett megállva pedig vesszük nap mint nap a szentlélek ajándékát. „A lélek sugárzása széppé varázsolja

az embert. Az ember szépsége összhangot teremt a házban. Az otthon összhangja rendet teremt a

hazában. S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.” (kínai közmondás)

Pünkösd arra tanít, arra figyelmeztet, hogy csak közösségben és összhangban egymással tudjuk

igazán megtapasztalni a kiáradó, erőt adó isteni szentlelket.

Unitárius énekeskönyvünk 145 számú éneke így fogalmazza meg kérésünk: „Oh, lobbanj fel

szent pünkösd égi lángja, Urunk szent lelke szállj, oh, szállj reánk ma, lehelj lelkünkbe lángoló szerelmet,

Ez esztendő pünkösdjének ünnepén így imádkozzunk, így keressük Isten és egymás közelségét,

és ha megbánjuk gyarlóságainkat, önző, személyes érdekeink helyett a közösség szolgálatára törekszünk,

akkor ma is kiárad ránk Isten szentlelke. Hiszen most is itt van körülöttünk, titokzatosan, mint a szél, és

arra vár, hogy alkalmat adjunk neki, hogy megérintsen. Ezért maradjunk egymás mellett és próbáljunk

egy akaraton lenni. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy kérjünk, feléje forduljunk és az ő törvényei

szerint járjunk. Akkor nekünk is megadatik a mindenki által érthető szeretet nyelvén szólni és lelkünkben

nemcsak egyszerű kis láng pislákol majd, hanem fellobog a szentlélek tüze. Ma ez a legfontosabb itt és

most, családban, közösségben, erdélyi világunkban. Ebben segítsen a jóságnak Istene és szentlelke

jóravezérlő erejével, fényével érintsen meg bennünket. Ámen

Bálint Benczédi Ferenc

unitárius püspök

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése