Köszönöm, hogy vagyok!

Azt mondod, majd valahol, valamikor, valahogyan jó lesz – de milyen nagy pillanat, amikor nem elmenni akarsz valahová, hanem hazatérni! Amikor otthon leszel végre a saját lelkedben, és a saját életedben, és elfogadod a sorsunkat. Ilyenkor még egy villamosmegállóban, vagy pályaudvaron is boldog vagy. „Legfeljebb nem jön a villamos. Legfeljebb nem jön a vonat – én jól vagyok. És megköszönöm, hogy vagyok!"
Müller Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése