Pünkösd ajándéka

Foto: Újvárosi Katalin
„És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész 

házat, ahol ülnek vala.

És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.

És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta 

nékik szólniok.”

(ApCsel 2,2-4)
Kedves unitárius híveim, keresztény testvéreim!

Pünkösd ünnepe van, a harmadik nagy keresztény ünnepünk, de ha körülnézünk, a külvilágban semmi

nem jelzi az ünnepet megelőző lázas készülést.




A templomi istentiszteleteken és a gyülekezeti bibliaórákon kívül semmi sem hívja fel a keresztény

ember figyelmét erre az ünnepre, mint ahogy a pünkösd ünnepe előtti áldozócsütörtök is nagyon

megfakult. Lelkészként sokszor tapasztaltam, hogy ha az emberek meghallják ezt a szót pünkösd,

felkapják fejüket és olyan semmitmondóan néznek maguk elé: vajon mi akar ez lenni?

Miben áll ennek az ünnepnek nagysága? Hogyan fogalmazzuk meg az ünnep üzenetét a mában az

Istent kereső ember számára?

Milyen lázas hangulat előzi meg karácsonyt. Mennyi reklám, felhívás siet figyelmeztetni arra, hogy

közeledik az ünnep. De így vagyunk húsvét ünnepével is. Egyházi és világi oldalról nézve az előbbi két

ünnepünk nagyon ki van „díszítve”. Annyira sok a díszítő elem, hogy a lényeget eltakarja a sok –sok

cicoma.

Pünkösd árva királylány. Nincsenek feldíszítve az üzletek kirakatai, mint karácsonykor, nincs piros

tojás, mint húsvétkor. Pünkösdkor nincs semmi. Pedig ha jól szétnézünk és elgondolkozunk: a májusi

pompában virágzó természetnél nincs szebb díszítő elem. Igen, ilyenkor a természetben kibontakozik

és teljesedésre tör az élet ereje, a mindent megelevenítő és mozgásba hozó nagy erő. Az erő, amelyért

kicsi és nagy, ifjú és idős mindennap fohászkodik.

Igaz, hogy az ünnepekkel együtt jár a külső díszítés. Minden téren ezt tapasztalhatjuk: egy kicsit jobban

főzünk, szebb ruhába öltözünk, szeretetteljesebben próbálunk viselkedni, elviselhetőbbek akarunk

lenni. Az ünnep azonban nem csak külsőség. Ünnep ott és akkor van, amikor megtapasztaljuk a

látható emberi világ és a láthatatlan isteni világ metszéspontjait, megérezzük és meglátjuk a találkozási

lehetőségeket. Ünnep ott van, amikor az ember találkozik Istennel, vagy legalábbis keresi a vele való

találkozást. Ünnep ott van, amikor megmozdul bennünk a lélek, amikor tiszta és nemes gondolatok,

szent érzések és erős elhatározások születnek meg, amikor munkába lendül a kéz, hogy a jót, a szépet

és igazat cselekedje. Ez az ünnep.

A hétköznapok és ünnepnapok váltakozásának rendje figyelmeztet bennünket arra, hogy időnként fel

kell emelnünk fejünket az örökös földre hajtott állapotból, hogy lelkünket meg kell fürösztenünk az

isteni fényben, hogy tiszta levegőhöz jusson. Az ünnepnapok alkalmak, amikor megtapasztalhatjuk,

hogy milyen jó és szép, hogy emberként Isten gyermekei és munkatársai lehetünk.

Pünkösdnek is megvan a maga ékessége, és ez nemcsak a virágzó természet. Igaz, ezt az ékességet

nem az üzletek, nem a külvilág ajánlja fel nekünk, hanem magunkban kell megkeresnünk. Pünkösd

ott van, amikor megérezzük, hogy Isten szeretete, irgalma, szentlelke megérint, átölel és megerősít.

Erőt kapunk, hogy terveink, reményeink valóra váljanak és elindulunk, hogy a bennünk megmozduló

Lélekről bizonyságot tegyünk embertársainkkal együtt.

A húsvéti élmény egyenként megerősítette a szomorkodó tanítványokat, felderengett előttük a Jézus

által megígért jövő, de ennek a jövőnek a közös felvállalása csak pünkösd ünnepén történt meg. Akkor,

amikor közösen mozdultak ki a tétlenségből, amikor a jeruzsálemi felsőházban együtt tudtak imádkozni

és együtt tapasztalták meg a sebesen zúgó szél áramlatát, a kettős tüzes nyelvek égetését, valamint a

nyelveken való szólás erejét.

Pünkösdnek is vannak jelei: a szél, a tűz és a beszéd, a nyelv, de ezeket magunkban kell felfedeznünk,

szívünk, énünk mélyéből kell felhoznunk. Ezek birtoklása és használata által válik teljessé emberi

mivoltunk és teszünk bizonyságot a bennünk lakozó lélek erejéről. Ezek által igazoljuk, hogy nyitott

a lelkünk, isteni lélek szélzúgásával teljes, hogy gondolataink nem csontosodtak meg, érzéseink nem

mesterkéltek. Isten szentlelkének beáramlása felfrissít és üdén tart. Tudunk mosolyogni és örömöt

szólni. A szeretet tüze forrósít és a mellettünk élőt is melegíti, miközben úgy szólunk, beszélünk, hogy

szavaink mindenki által érthetőekké válnak, és nem kell a félreértések bonyolult magyarázkodásába

vergődnünk.

Ez pünkösd üzenete és ajándéka: nem csillagot bámulunk, nem csodálkozunk és elmélkedünk

az üres sír misztériumán, hanem cselekszünk a bennünk lakozó isteni lélek által. Erre tanított

nagy Mesterünk is. Ezért erősebb, határozottabb és szigorúbb ennek az ünnepnek az üzenete: a

személyes részvételünket kéri. A döntés után következnie kell a cselekedetnek, az ígéret után

az ünnep annak beteljesítését kéri rajtunk számon. Magunkat, életünket kell felékesítenünk a

pünkösd ajándékával és akkor erőt kapunk, hogy közeledjünk egymáshoz. Újra rátalálunk elveszett,

szétesett közösségeinkre, családunkra, nemzetünkre és be nem teljesített ígéreteinket törekedünk

beváltani. Akkor erőt kapunk, hogy ne csak egyéni érdekeinket munkáljuk, hanem a közösségért,

gyülekezeteinkért, anyaszentegyházunkért dolgozzunk. Az Istent kereső ember számára, a mellettünk

élők számára így leszünk támasz és útbaigazító. Így tudunk újból egymásra találni és kilépni egyéni

vágyaink szűk világából. Így tudjuk megteremteni azt a közösséget, amely felismeri az isteni lélek

széljárását, szentlelke tűzének melegét és azt a képességet, hogy tudunk a szeretet nyelvén szólani:

félreérthetetlenül.

Pünkösd ünnepén járjunk nyitott lélekkel a világban, mindennapi munkánkat végezzük a lélek tüzével

és beszéljük a szeretet nyelvét, mely felette áll minden korlátnak. Találjunk vissza megtagadott,

elhagyott, elengedett embertársainkhoz, hittestvéreinkhez, hogy a pünkösdi közösséget építsük egyéni

értékeinkkel, hitünkkel, szolgálatunkkal. Ezt tanította és ezt várja el tőlünk a názáreti Mester most és

mindenkor. Ezt fogalmazták meg elődeink az Énekeskönyvünk 144. számú énekében:

Isten szent lelke égi láng,

Lobbanj fel szállj le, szállj le ránk.

Világot gyújtó szeretet,

Áraszd szívünkbe szent tüzed.

Kettős tüzes nyelv, harsonád,

A lelkeinken hasson át!

A bú szívünket eltelé,

Szólj hozzá, verj lelket belé.

Áldott és szép pünkösdöt adjon az Isten! Ámen

Kolozsvár, 2014 pünkösd nagyhetén Főpásztori szeretettel,

 Bálint Benczédi Ferenc

 püspök

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése