Temetési beszéd id. Márton József koporsójánál

Text: „Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre…” (Jn 4,36)

(Újvárosi Katalin lelkésznő szakmai irányításával, a gyászbeszédet írta és a temetési szertartást végezte Bardócz-Tódor András teológiai hallgató, 2013. augusztus 6-án.)


Gyászoló család, Végtisztességet tevő Gyülekezet!
Hétfőn múlt két hete, hogy találkoztam az elhunyttal, és egy autóban utaztunk Udvarhelyre, és bár sokat nem volt lehetőségünk beszélni, mégis mondhatom, hogy nem egészen idegenként állok meg a koporsója mellett és nem egészen idegenként mondom el ezeket a szavakat, Azokat a szavakat melyekkel utolsó útjára indítjuk: Az arató jutalmat kap…”
Augusztus eleje, a nyár legmelegebb időszaka, és az aratás ideje. Az idén is megérett a búza a határban, megkezdődött az aratás, a nagy gépek járják a határt, zsákszámra hordják az emberek a gabonát a magtáraikba. Székelyderzsi szálláshelyemen Margit néninél is a napokban hordtunk be tíz zsák búzát. A gép learatta, hazaszállították, mi a kapuban átvettük a gabonát, és a hátsó udvarban levő magtározóba hordtuk. Dolgoztunk a gabonával, amely még ma is fontos része életünknek.
Isten az ő végtelen szeretetéből jutalmat ad mindenkinek. Ez a jutalom pedig nem más mint az életünk. Az arató — már most — jutalmat kap. Nem a túlvilágon, hanem már itt megkapja azt. Ez a jutalom pedig nem valami sejtelmes, érthetetlen dolog, hanem maga a kézzel fogható valóság, az az élet amely a miénk. Egy múlt századi amerikai író (J.R.R.Tolkien) tollából származik a következő idézet: „Nem arról kell döntenünk mennyit élünk, arról kell döntenünk mit kezdünk az idővel amely megadatott…” A jutalom a miénk, és a döntés lehetősége is, arról, hogy mit kezdünk vele.
Elhunyt testvérünk életéből két fontos dolgot szeretnék kiemelni. Két olyan dolgot amiről ő eldöntötte, hogy bizony az időt amely neki adatott erre akarja szánni.
Az egyik ilyen dolog a munka. az a munka amelynek célját látta, amelyet boldogan végzett el családja érdekében. Az a munka amellyel a termést gyűjtötte be, hogy aztán kenyeret tehessen családja asztalára egész évben. Az a munka amely sokszor nehéz, és fárasztó volt, de amely meghozta gyümölcsét.
A másik ilyen dolog pedig az, amit mai nyelvhasználatban karitatív munkának neveznek. Ennek a szónak jelentése pedig nem más, mint segítség, emberszeretet. Elhunyt testvérünk, életében odafigyelt a körülötte élőkre, és ha szükséget látott, segített azokon akik körülötte éltek. Lehet, hogy az csak egy-két liter friss tej, vagy egy néhány órás mezei munka elvégzése, vagy egy ingyen fuvar volt, de azoknak akiken ezzel segített bizony sokat jelentett. Hozzásegítette őket ahhoz, hogy valamit létrehozzanak, hogy nekik is értékes életük lehessen.
Nem más ez mint az ő életének termései. Ezek az emberi értékek, a munka és az élet szeretete, a segítség, az emberszeretet, azok az értékek amelyek mellett elkötelezte magát életében, és amelyeknek megvalósítására és megélésére életében törekedett.
Így használta az elhunyt azt a jutalmat amelyet Isten adott neki, a lehetőséget hogy eldönthette mit kezd az életével, és az idővel amely megadatott neki, a munka és a mások felé való fordulás az amire nekünk emlékeznünk kell mert ezek azok az értékek amelyeket életén keresztül mi is megismerhettünk.
„…és begyűjti a termést az örök életre…”
A termés begyűjtésének most van itt az ideje. Most amikor mi, itt a földön begyűjtjük a termést, elraktározzuk a búzát, hogy majd lisztet és kenyeret készíthessünk belőle, a jó Isten is magához szólította testvérünket. Úgy ahogyan a földi élethez szükségünk van a gabonára, a termésre, hogy egész évben kenyér lehessen asztalunkon, úgy szükségünk van olyan termésre is, amely az örök életet táplálja. Olyan értékeket is kell életünkben termelnünk, amelyek az örök életre visznek bennünket.
Isten hívó szavára felelve testvérünk eltávozott ebből a világból, hátrahagyva minket, akik a koporsója mellett megállunk. Hátrahagyva minket, és az előbbiekben említett értékeken keresztül egy isteni üzenetet: a munkás élet jutalma, az emberekkel való törődés, a mások felé fordulás jutalma nem más mint az örök élet, amelybe Isten fogad be minden halandót. A vigasztaló üzenet ez: Éljünk azokkal az értékekkel amelyeket elhunyt testvérünk életéből most kiemeltem, hogy az örök életre juthassunk.
Ámen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése