60 éves kortárstalálkozó

Az ünnepeltek

Gedő (szül. Mester) Zsuzsika köszöntője: 

Gedő (szül. Mester) Zsuzsika 

Gedő Erika előadása

Kedves 60 évesek!

Szeretettel köszöntelek Titeket, és szeretettel köszöntök mindenkit, aki itt van, hogy együtt ünnepeljünk.

Ez ünnepi alkalommal néhány gondolatban szeretnék felidézni olyan élményeket, ami közös gyermekkorotokhoz és ehhez a faluhoz kapcsolódik, ahol születtetek és ahonnan útra indultatok. Ha úgy érzitek, hogy utatok során nem is tettetek világmegváltó dolgokat, de igaz emberekké váltatok. Ez elsősorban köszönhető szüleiteknek, akik közül már sajnos kevesen vannak közöttünk. Köszönhető az iskolának, köszönhető az egyháznak és az egész faluközösségnek.

Újvárosi Katalin unitárius lelkésznő és
 Moldovan Radu református lelkipásztor

Istentisztelet közben

Viszonylag korán elkerültetek itthonról, de az első tizennégy esztendő meghatározta egész további életeteket. Hisz az természetes volt, hogy segíteni kell a reggeltől estig a mezőn dolgozó szülőket; és abból sem lett semmi baj, ha a legénykék fenekét feltörte a ló háta húzatás közben; vagy a leánykák tenyerét felsértette a kapa nyele, hisz ott voltak a szülők, körülölelt szerető gondoskodásuk és láttátok – Tamás Áron szavait idézve – „mikor a madár leszáll a földre és megcsókolja a virágot”.

Ünnepség az unitárius kultúrban

Példamutató volt az iskola sajátos szellemiségével amit a tanítóbácsi és a lelkes tanári közösség alkotott meg, nagy munkabírással, következetességgel és gyermekek iránti szeretetével. Nemcsak a tanulás kötött titeket az iskolához, hanem nagy élmény volt egy-egy bábszínház betanulása és előadása. És azt is tudtátok, hogy a gombostűnyi selyemhernyólárvákból csak akkor lesznek gumók, ha rendszeresen etetitek eperfalevéllel.
A nyári sátortáborozásoknak nagy volt a közösségformáló ereje, felejthetetlen élményt jelentett számotokra és önfeledt kikapcsolódást. Ez jutalom is volt egyben a falusi gyermekek számára.

És köszönet jár, az egykori lelkészek emlékének, akik belétek ültették a hitet, a szeretetet, az egyházhoz való ragaszkodást, a rendszeres vallásórákra járás során. A konfirmálás gyermekfejjel ítélve nem csak azért volt fontos, mert hitetekről tettetek tanúbizonyságot, hanem azért is, mert utána már a faluban leány- és legénysorba kerültetek.

Régi emlékek 1

Édesapám, mikor valamilyen alkalommal köszöntőt, vagy búcsúztatót mondott, mindig megemlítette a ramocsavirágot, mert büszke volt arra, hogy valami olyan van a tulajdonunkban, ami
ritkaságszámba megy a világon.

Régi emlékek 2

Most én is azt mondom, hogy amikor újra elmentek vigyétek magatokkal a ramocsavirág illatát, őrizzétek és adjátok tovább unokáitoknak azokat az emlékeket és értékeket, amit itthonról kaptatok.

Kívánom, hogy így már deresedő fejjel is találjátok meg az élet szépségét. A Jóisten éltessen sokáig egészségben, békében és szeretetben.