Levél Görögországból

A Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség gondnokának, elöljáróinak és minden gyülekezeti tagjának.

Isten áldjon mindannyiatokat Kedves Testvéreim! Jó unitárius szokás szerint ilyen messziről sem tudok másként köszönni nektek, mint azokkal a szavakkal, amelyekkel odahaza is üdvözölni szoktuk egymást. Istennek segítségével hamarosan újra így köszönhetünk egymásnak személyesen is. Addig is áldott adventet, kívánok és azt, hogy minden gyertya meggyújtásával a karácsonyi láng egyre nagyobb és nagyobb legyen a szívetekben is.


Megkértem a Tiszteletes Asszonyt, hogy ezt a levelet felolvassa számotokra. Közben egy kicsit én is ott vagyok, bele tudok nézni a szemekbe, mint prédikáció alatt szoktam, látom az arcukat, hogy mikor bólogatnak, mikor szólnának bele, hogy elmondják igazam van-e, vagy egy példát mondjanak arra, amiről éppen beszélek. Különleges alkalmak ezek, külön ajándéka és áldása ez a nyitottság a muzsnai unitárius gyülekezetnek. Olyan családias röviden talán így tudom jellemezni. Kicsinysége ellenére a muzsnai unitárius gyülekezet megerősödésének egyik jövőbeli útja, ha ezt a családiasságot tudatosan is felvállalja és minden tagja tesz azért, hogy az egyházközség, a templom, a kiskultúr egy kicsi otthon legyen mindannyiunk számára. Így tud a kicsi gyülekezetből és a kicsi templomból A Gyülekezet és A Templom lenni.

Lelkésznőjük sokat tesz azért, hogy ez így legyen, és tudják, hogy amiben csak tudom tehetségem, hitem és erőm szerint én is mellette és az egyházközség mellett vagyok. Örömmel hallottam Márta néni figyelmességéről, hogy a zászlóknak tartót készített. És örömmel hallom, hogy év eleji farsangi kosaras mulatságunk és a gyülekezeti asszonyok kiflisütésének eredményeként folytatódnak a munkálatok a kiskultúron. Várom már, hogy a téli hidegekben egy jó meleg, családias istentiszteleten ott lehessünk együtt.

Kérlek titeket, hogy ragaszkodjatok ezekhez a családias, otthonias értékekhez. Tudom hogy sok minden eltántoríthat, ezért is kérem Isten segítségét és áldását, hogy szilárdan tudjatok ebben megmaradni és egymásra odafigyelni. Ragaszkodjatok mindenkor, minden körülmények között hozzá, hiszen magatokat ezzel is jegyzitek az Élet láthatatlan könyvében. Ahogy kedves költőm Szilágyi Domokos írja:
„Akit sorsa meg akar tartani
síriglan-reményben ég el,
akit sorsa el akar veszteni
megveri tehetetlenséggel.
(…)
Éjek zuhogó titkát
engeszteli a nap.
Ki messze fényekig ellát,
az a boldogabb.
Az a boldogabb s a fájóbb.
Már nem áltatja semmi.
Unokák szeme tükrén
jó lesz elpihenni.”

Kedves székelymuzsnai Testvéreim!
Mi mással búcsúzhatnék tőletek, mint egy tesszalonikai áldással? Kívánom, hogy „titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt.” (1Tessz 3,12)


Szindosz – Tesszaloniki, 2011. december 4.

Demeter Sándor Lóránd

lelkész

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése