Újabb búcsúvétel

2011. március 17-én utolsó útjára kísértük Márton Kálmán testvérünket, aki 65 évet élt közöttünk.
A búcsúvételkor az 1 Móz 3, 22-24 verseket olvastam fel.



Gyászoló Testvéreim! Amikor a jó Isten az első emberpárt megteremtette és elhelyezte a Paradicsomban, megtiltotta nekik, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról gyümölcsöt egyenek. Ezzel a tiltással akarta Isten az embert távol tartani a szenvedéstől. Jött azonban a kísértő, kinek szava csábító volt, és megkóstolták a fa termését. Az isteni parancs megszegése pedig sok-sok szenvedést zúdított az emberre, emberiségre. Isten életet teremtett, s ezt az életet széppé és boldoggá akarta tenni azáltal, hogy az Ő törvénye szerint épüljön és virágozzék az egész föld. A törvény megszegése, átlépése azóta is mindig szenvedést, könnyet és bánatot okoz az embereknek.
A zsidó vallásos felfogás szerint Isten négy titoknak a kulcsát tartotta meg magának. Ez az eső, a táplálás, a szülés és a koporsó titka. S mivel titkokról van szó, testvéreim, részeket megsejthetünk ugyan, de tiszta képet nem fogunk kapni. Ha meg engedünk a csábításnak, számolnunk kell a könnyekkel és a bánattal. Hadd támasszam alá példákkal a fentieket:
A XX. század embere Ausztráliában, ahol nagy száraz sivatagok vannak, ezüstjojidot szórt szét nagy magasságból repülőgépből, hogy esőt csináljon, éps csinált olyan esőzuhatagot, amitől hatalmas árvizek lettek, úgy, hogy a kár meghaladta a haszon értékét. Az esőt meg tudták ugyan indítani, de elállítani már nem.
A táplálás titkára szintén kíváncsi a ma embere. Ha valamivel mélyrehatóan foglalkoznak, akkor ezzel bizonyára igen. Nem csoda, ha naponta hallunk és olvasunk élelmiszer-botrányokról, melyek a pénzhajhászattal állnak szoros összefüggésben. Soha ennyi élelem nem volt a világon, mint napjainkban. És soha ennyien nem hallnak éhen, mint napjainkban. Pedig tudjuk a választ, testvéreim, hisz ott van bennünk, érezzük: mint ahogy nincs két egyforma levél, úgy nincs két egyforma ember sem. Ami elegendő az egyik embernek, az nem elég és nem alkalmas a másiknak.
Aztán ott van a születés titka, amellyel oly sok visszaélést elkövetünk. A régi társadalomban felnövekedett ember számára teljesen természetes volt a nagy család, az azzal járó előnyök és hátrányok megélése. Ma valahogy írtózunk ettől. Mindent megteszünk, hogy bebizonyítsuk nem volt az úgy jól. Azonban a felnövő generációk nem azt a bizonyítékot adják, amivel a szülők takargatják állításaikat. A paradigmaváltással együtt jár az elidegenedés, az eltávólodás. Nem kell sokat erőlködnünk, hogy a negyedik titokhoz elérjünk, hisz a ma embere a halált nem az élet részeként tudja be. A koporsó titka manapság érthetetlen méreteket öltött. Pedig ha őszinték akarunk lenni beláthatjuk, hogy sejtéseink ugyan vannak, de biztosat nem tudunk. Hitünk erősíthet, de itt, e földi életben még homályosan látunk – ahogyan azt Pál apostol is megfogalmazta.
Gyászoló Testvéreim! Elhunyt testvérünk életének rezdüléseit mi magunk is sejthetjük. Hisz tegyük hozzá a négy titok mellett az élet lehet az ötödik. A nagyon közelállók tudnak ugyan dolgokat, de hogy mélyen, az emberi lélkben mi folyik le, azt csak egyedül az egyén és az ő Istene tudhatja. Így volt ez Márton Kálmán testvérünk esetében is. Érzéseit, rezzenéseit, titkait magával vitte. Amit mi tehetünk az az, hogy méltósággal elbúcsúzzunk és imádkozuunk. Elbúcsúzzunk attól az embertől, aki nagygyermekes családbeli tapasztalatait megélte és továbbadta. Attól az embertől, aki megértette, hogy a gyermek Isten ajándéka és aképpen nevelgette a rábízottakat. Attól az embertől, aki felesége halála után nem találta helyét és egyre csak hozzá kívánkozott. Attól az embertől, aki mosolyogva köszöntötte a halált – élete részeként. Attól az embertől, aki sokaknak segítője volt és egyszerűségében tudott őszinte Isten gyermeke lenni. Hálásak lehetünk neki, hogy Isten nagy titkaiba élete révén bepillantást engedett a hozzá közel állóknak. És hálásak lehetünk jelleméért, mellyel tükröt mutatott.
Testvéreim! Engedjétek meg, hogy ezen a szomorú alkalmon megosszak veletek egy történetet. Maga a történet az életről szól, de felvillantja a leplet egy pillanatra a halál titkáról is: Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
M- Te hiszel a születés utáni életben?
T- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
M- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
T- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
M- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
T- De valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
M- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
T- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk édesanyát, és ő majd gondoskodik rólunk.
M- Édesanyát? Te hiszel az édesanyában? És szerinted ő mégis hol van?
T- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
M- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle édesanyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
T- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

GYT! Amikor elhunyt testvérünktől utolsó búcsút veszünk azzal a reménnyel tesszük azt, hogy Istennél jó helyen van. Isten legyen vele, Isten maradjon velünk.

Búcsúztató
Búcsúzunk Márton Kálmán testvérünktől, aki életének 65. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Búcsúznak szerettei az alábbiak szerint:
Búcsúzik testvére Jóska és Róza családjaikkal együtt.
Búcsúznak fiai: Kálmánka és Zoltán családjával.
Búcsúznak leányai: Gyöngyi és Angyal családjaikkal együtt.
Búcsúznak unokái: Előd, Imre és Arnold.
Búcsúznak a közeli és távoli rokonok, a barátok, az ismerősök, a szomszédok, sírásók és harangozók, a gyászoló gyülekezet és személyemen keresztül a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség minden tagja. Isten legyen vele, Isten maradjon velünk, Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése