János Zsigmondra emlékezve


János Zsigmond július 7-én született. 
Pár percben az ő emlékét emeli elénk dr. Kovács Sándor teológiai tanár. 

Szent Iván napjára

Az alábbi elmélkedéssel kívánok áldott vasárnapot mindazoknak, akik ma nem jönnek el a templomba a közös imádságra:

Hihetetlen varázslat az, amikor ráérősen lehet nézni a tüzet. Szeretem az év azon időszakát, amikor a kiskályhába begyújtok – ez már szinte szertartásszerű . Előkészítem a hozzávalókat, letérdelek, és olyan kimérten kezdem el a műveletet, mintha élet-halál kérdése lenne. Az első kicsi lángocskák játéka örömet hoz, biztatom és táplálom őket, majd ahogy belekapnak a forgácsokba, beszívom a semmihez sem hasonlítható illatot. Becsukom az ajtót, levegőt engedek nekik, s várok. Közben meglesem, hogy ég-e rendesen, s ha már dorombolni kezd, akkor jól megrakom, és jólesően hagyom ott. S az már a ráadás, ha köré gyűlünk és kipirul a melegtől az arcunk, s láthatóvá válik, hogy a melegség belül is megszületik.
Mindig is szerettem a tüzet.