Templomjavítás

Elkezdődtek a munkálatok


Első lépés: a korhadt fapadló kitakarítása, a falak kijavítása és meszelése

Március nyolcadika

Elbeszélgethetnénk az időjárásról, kedves olvasó. Talán egyességre is jutnánk, hogy hűvös van, vagy meleg, de ez természetes, hiszen elején járunk a tavasznak. Tán még esik is (vagy csak nálunk). A fák rügyezését is megvizsgálhatnánk: túl korai, vagy időben történik. Nálunk, a Kisküküllő-mentén, ahol ezeket a sorokat írom, a tavasz már megmutatkozott a rügyekben is. Vitatkozhatnánk itt három percen keresztül arról is, hogy miképpen alakul a globális felmelegedés, vagy milyen az aktuálpolitikai helyzet.
Mindezek fontos témák az ember számára, de a mai három percben jobb volna másról beszélni. Arról, hogy a virágárusoknak jól megy a napokban, hogy nehéz kikerülni a márciuskát árusító asztalokat, és mindegyre belebotlunk a virágot kínáló árusokba.
Az időjárástól és az égető problémáktól függetlenül március nyolcadika a mai kultúránkban a szebbik nem napja. Akármiről is beszélnénk, vagy éppen hallgatnánk, úgyis ide fogunk elérkezni.
S őszintén, kedves olvasó, nem kívánhatjuk-e minden korú hölgy számára: „Isten éltessen!“ Virággal, márciuskával, ajándékkal, vacsorával megfűszerezve vagy éppen csak rámosolyogva, köszöntsük együtt Isten eme teremtményét, akit nőnknek, asszonyunknak nevezhetünk! Mert ami szép, hihetjük, hogy az Úristennek is tetszik.
Örömökben gazdag nőnapot kívánunk a hölgyeknek s párjaiknak egyaránt.
Nemrégiben olvastam az életünket behálózó neten egy frappáns megfogalmazást, úgy gondolom, helyesen ragadja meg az asszonyainkhoz való viszonyunkat. Egy férfinak három asszonyt kell szeretni, azt, aki megszülte, azt, aki neki szül, és azt, akit neki szül. Persze az asszonyon kívül, aki édesanyánk, a nőn kívül, aki a feleségünk és a lányon kívül, aki a kislányunk, van még körülöttünk asszonytestvér, akit tisztelhetünk és szerethetünk, de igazából e három nő az, aki körül forog az életünk, akik valóban meghatároznak mindannyiunkat.
Amidőn köszöntjük a hölgyeket, kalapot emelünk az életadó képességük előtt, tiszteljük, hogy az élet megannyi helyzetében kézen fognak, s hazavezetnek, ne feledkezzünk meg arról a mondásról sem, miszerint minden híres ember mögött egy nő áll (az árnyékban).
Adja Isten, hogy mi, férfiak és ők, hölgyek, egyaránt találjuk meg egymásban az otthon melegét, a család szeretetét, és így egymásban felismerhessük az Isten végtelen áldását!
Fülöp Dezső Alpár, Ádámos

"Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni"


Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta: 
"Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy hülye? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! 
Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! 
A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.(...) Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét" (Müller Péter)

Tanítás


Nem a hátad fáj, hanem a teher /amit hordoz/.

Nem a szemed fáj, hanem az igazságtalanság /amit látnia kell/.
Nem a fej fáj, hanem a gondolataid /amelyek benne zsonganak/.
Nem a torok, hanem amit nem fejezel ki, vagy amit haraggal mondasz.
Nem a gyomor fáj, hanem az, amit a lélek nem emészt meg.
Nem a máj fáj, hanem a harag.
Nem a szíved fáj, hanem a szeretet /hiánya/.
És maga a szeretet a leghatalmasabb gyógy-Szer."

(Ada Luz Marquez írása, Szabó Andrea fordítása németről magyarra)